Egy kis szünet után ismét itt egy új bejegyzés. A sok esős nap után, végre szép idő lett, s szerencsére épp nem is dolgoztam. Így hát felkerekedtem kerékpározni a fényképező gépemmel. Nem volt semmi konkrét tervem, hogy hova is mennék. Áttekertem Újbudára megnézni az új plázát, semmi extra, csak még egy francos bevásárló központ. Nem is mentem be, hanem elmentem a Kosztolányi térre, a Feneketlen tóhoz, a volt Budai Parkszínpadhoz.
Az interneten nem sok információt találtam róla. Szinte semmit. Csak annyit, hogy 1958-ban épült, tervezői pedig Pálfy Ferenc, Studer Antal és Vitkovits István okleveles építészmérnökök voltak. Nézőtere pedig 2200 férőhelyes volt. Először még Bartók Színpadnak hívták. Az elején főként operetteket és esztráda műsorokat adtak, később már könnyűzenei koncerteknek is otthont adott, e mellett pedig musical-ek és rockoperák is szerepeltek a programban. 2005-től a hely üresen áll, s állapota egyre romlik. Benövi a gaz, tele van szeméttel. Az utóbbi években, arról is volt szó, hogy lebontják, teret alakítanak ki a helyén. De most nemigazán úgy néz ki, hogy bármi is készülőben lenne.
Már régebben, ha jól emlékszem az Indexen olvastam a helyről, hogy pusztuló félben van. Régóta el is akarta jönni. Szerencsémre simán be lehette menni, a kapu nyitva volt. Az egyik kapun beérve jobbra jegypénztár balra büfé, a másik bejáratnál ugyanez. Szemben pedig a nézőtér és a színpad. A gaz már szinte teljesen benőtte, egy-két széket még lehet találni. Lemenve a színpadhoz, a zenekari árok tele szeméttel és autó karosszéria elemekkel. A színpaddal szemben állva jobbra és balra a színészek és zenészek öltözője található. A két épület nekem nagyon bejött a fura tetőszerkezeteik miatt. Fénykorában biztos nagyon szép lehetett. A színpad mögött pedig volt még egy kis terület, talán itt parkolhattak autóikkal a színház dolgozói, művészei. A két épületbe is be lehet menni. Bár egy kis szemét hegyet meg kell mászni. Bent öltözők, mosdók, és sok-sok szemét. Nemhiába ismétlem ilyen sokszor, mert tényleg nagyon-nagyon sok szemét van az egész területen. Mindenki ide hordja.
A másik épületben is ugyan ez a látvány fogad. Bár itt egy-két matracot és takarót is látok. Épp mikor fotóztam, meg is jelent egy hajléktalan, és kérdezte, hogy mit csinálok, mondom, hogy csak fotózgatom, aztán gyorsan el is viharzott, biztos megijedt tőlem.
Kifelé menet még találtam egy helyiséget. A büfé mellett kellett lemenni. Itt volt a női és férfi WC, és egy kis folyosó, ahol teljesen sötét volt, és mivel lámpa nem volt nálam nem is mentem be teljesen.
Én annak örülnék a legjobban, ha az egész helyet felújítanák, és újra koncerteket adhatnának itt. Nagyon hangulatos lenne. Bár biztos nem ez lesz, hanem az egészet ledózerolják és egy unalmas park lesz a helyében.
